2. Történelmi hátterük
Az aztékok indián törzse az amerikai
kontinens egyik legnagyobb
bennszülött civilizációját hozta létre.
Birodalmukat katonai hatalomra
alapították a Mexikói-fennsíkon.
Magukat mexikáknak nevezték.
Vallási-társadalmi berendezkedésüket,
társadalmuk törvényi alapjait a
korábban itt élt olmékoktól, és,
harcosabb szellemű toltékoktól vették
át.
A 2–12. században vadász- és
gyűjtögető nomád népekkel éltek
együtt Mexikó északi fennsíkjain,
majd dél felé húzódtak. Itt ütköztek
össze a toltékokkal, egy hozzájuk
hasonlóan agresszív törzzsel. Egy idő
múltán az aztékok sikeresen leigázták
őket, és átvették katonai
szervezetrendszerüket. A 13.
században nyomultak be a Mexikói-
felföldre, és alig száz év leforgása
alatt uralmuk kiterjedt a
mai Guatemala határáig.
3. 1300 előtt alapították első fővárosukat,
Csapultepeket. Később a Texcoco-tó nyugati
partján telepedtek le. A 14. század elején
visszavonultak a tó jól védhető szigeteire,
1325-ben ott alapították meg Tenocstitlánt,
ahol ma Mexikó fővárosa található.
Katonaállamuk agresszív hódításokkal
számottevő birodalommá nőtt, amelynek
lényeges bevételi forrása a leigázott népek
kizsákmányolása volt.
1428-ban megalakították
Tenocstitlán, Teskoko és Tlakopán városálla-
mok katonai szövetségét, amiben a vezető
szerepet Tenocstitlán vívta ki. Ezzel
megalapították az Azték Birodalmat,
amely 1521-ig tartott. Legnagyobb területét
az 1502-ben hatalomra került II.
Moctezuma király idején érte el: lakóinak
száma elérte a 2 millió főt.
4. Mindennapi és vallási életük
Amikor nem háborúztak, szorgalmas földművelő
életet éltek. A Teskoko-tó körül teraszosan
kialakított földeken kukoricát, zöldségfélét és
gyapotot termesztettek; tőlük „örökölte” a világ
a pulykát, de ők maguk megették a kutyahúst is.
Hogy növeljék az élelmiszerellátást, a tavak
vizeiben úszó kerteket építettek.
Az aztékok vallásában mindig is központi helyet
foglalt el a véráldozat. A vérnek misztikus őserőt
tulajdonítottak: úgy hitték, a vér működteti az
egész mindenséget, ez az az életnedv ami erőt
ad a létezésnek.
Úszó kertek
Véráldozat
5. A spanyol hódítók
megérkezése
1492 óta, mióta Kolumbusz
felfedezte Amerikát, a spanyolok elég
alaposan feltárták a Karib-térséget.
1518-ban Diego Velazquez, kubai
kormányzó támogatta az expedíciót,
és Hernan Cortesre bízta ennek a
vezetését . Cortes több hajóval és
körülbelül 600 férfival indult útnak.
6. Cortés partra szállt Potonchánnál, ahol egy
kevés aranyat találtak. Rábukkantak azonban az
aranynál sokkal értékesebb kincsre, Malenchie,
azték hercegnő személyében, aki Cortés
tolmácsa és szeretője lett, és kulcsszerepet
töltött be a későbbi eseményekben. Kezdetben
csak két tolmácson keresztül tudtak az
aztékokkal szót érteni Cortés szavait spanyolról
maja nyelvre fordították, majd Malinche ezt
tovább fordította navaltra, az aztékok nyelvére.
A bonyolult eljárás ellenére a kommunikáció
meglepően jól működött.
7. A sereg a legközelebbi városba,
Zempoalába masírozott, ahol a lakosság és a helyi
előkelők parádés fogadtatásban részesítették spanyol
vendégeiket. A területet az előző század közepén
hódította meg az azték birodalom, akik magas adókkal
sújtották a totonákokat, és az előkelők gyermekei közül
évente áldoztak fel vérszomjas isteneiknek. Cortésnek
ezért nem volt nehéz meggyőznie a helyi törzsfőnököt,
hogy lázadjon fel urai ellen.Ezek után azték követek
keresték őt fel. Kölcsönösen megajándékozták egymást,
de Cortés végül úgy döntött, ráijeszt az azték
delegációra tűzfegyvereik erejének demonstrálásával. A
követek gyorsan elhagyták a területet, hogy jelentsenek
Moctezumának. Ezután is érkeztek követek különféle
ajándékokkal, köztük arannyal is. Eredeti szándékuk az
volt, hogy távol tartsák a spanyolokat a birodalmuktól,
de ezzel csak azt érték el, hogy felkeltették maguk iránt
az érdeklődést.
8. Cortés, mint főisten
Cortés V. Károlyhoz írott leveleiben
megemlíti, hogy az indiánok
főistenük, Quetzalcóatl, a Tollas Kígyó
földi hírnökének vagy magának
Quetzalcóatlnak tekintik őt. Az azték
hitvilág szerint Quetzalcóatl a világ
teremtője és a villámlás ura. Az indián
naptár 52 éves ciklusokban
gondolkodott. Az aztékok hite szerint
Quetzalcóatl egy ilyen 52 éves periódus
kezdetén visszatér népéhez. Cortés
szerencséjére 1519 pontosan egy
ilyen Ce-Acatl év volt.
10. Choulai mészárlás
Moctezuma fel szerette volna
tartóztatni a spanyolokat Choulában,
ehhez a helyi főpapságot használta
fel. Cholula az akkori közép-
amerikai kultúrák szent városa volt,
és mint ilyen nem rendelkezett
hadsereggel, de papjait mindenhol
tisztelték. A spanyol verzió
szerint Malinche arról tájékoztatta
Cortést, a papok azt tervezik, hogy
ünnepségeket rendeznek a spanyolok
tiszteletére, majd éjszaka, álmukban
meggyilkolják őket. Cortés ezért
barátságot színlelve vonult be a
városba, ahol foglyul ejtette annak
vezetőit, és lemészárolta őket,
valamint felgyújtatta a várost. A
konkvisztádorok beszámolói 3.000 és
30.000 közötti áldozatról beszélnek.
11. 1519 novemberében Moctezuma meghívta Cortést a
székvárosába, ahol egy palotában helyezték el őt. Cortés
megsejtette, hogy csapdába akarják csalni és foglyul
ejtette Montezumát. Az évenként szokásos tömjénáldozat
ünnepségét mintegy hatszáz azték vonult fel ünnepelni, a
legelőkelőbb nemesi családok tagjai. A fegyvertelen hívőket
az ünnepség tetőpontján a spanyolok lerohanták, és mind
egy szálig lekaszabolták. Az alattomos vérfürdő hatására
az aztékok fellázadtak.
Az aztékok az elfogott Moctezuma helyetteséül annak
egyik fivérét, Kvitlavokot választották, és szünet nélkül
ostromolták a palotát. Cortésnek sikerült áttörnie
Alvaradóhoz, de Alvaradóval együtt az ostromgyűrűben
rekedt. Többször is kirohant, nagy veszteségeket okozott
az aztékoknak, azok viszont lerombolták az összes, a
palota szigetét a város többi részével összekötő hidat.
Moctezuma, aki valószínű továbbra is a visszatért
Kvetzalkoatlnak vélte Cortést, békítő beszédet intézett
alattvalóihoz, mire a nép megkövezte. Ennek
következtében. II. Moktezuma, az aztékok egykori nagy
uralkodója 1520, június 30-án meghalt.
12. La Noche Triste
Az uralkodó elvesztése után Cortés kitörésre szánta
el magát. Hordozható hidat ácsoltatott, és
megpróbálta kihasználni azt, hogy a Napot tisztelő
aztékok idegenkedtek az éjjeli harctól. Ez volt a
spanyol történelemben a Noche Triste, azaz
"szomorú éjszaka".
A maroknyi spanyolnak a kezdetlegesen
felfegyverzett azték harcosok tízezrein kellett
keresztültörnie. Cortést és embereit nem vették
észre egészen addig, amíg el nem érték a töltés.
Ekkor zuhogni kezdett az eső, a csúszós talaj
erősen megnehezítette a spanyolok haladását. A
hordozható híd besüppedt a sárba, ahonnan nem
tudták többé kiemelni. A szervezett visszavonulás
fejvesztett meneküléssé fajult. Reggelre a
spanyolok mintegy harmada és a
szövetséges tlaskalánok negyede-ötöde ért ki a
városból, valamennyien kisebb-nagyobb sebekkel.
Odaveszett minden tűz- és lőfegyver, az íjak egy
része, a lovak többsége.
13. A spanyolok számára jól jött a Közép-Amerikában ekkor
kitört himlő járvány, mivel az európai katonákat ez a
betegség nagyrészt nem érintette, viszont az aztékoknál
nagy veszteségeket okozott.
Nyolc napig tartó csatározások sorának a spanyolok
megpróbálták elérni a szövetséges indiánok területét.
Viszont 1520. július 8-án az Otumba völgyében látszólag
minden korábbinál jobban szervezett azték sereg állta
útjukat. Cortés maradék húsz lovasával az élen betört és
átvágta magát a parancsnok gyaloghintójáig, majd
megölte Cihuacul-t, az aztékok fővezérét. Amikor
meglengette annak vezéri jelvényét, az aranyhálót, a
túlerőben lévő aztékok fejvesztve menekülni kezdtek.
Ezután már ekkora sereget soha többé nem tudtak
összeszedni. Az Azték Birodalom abban a pillanatban
bukott el, amikor Hernán Cortés meglengette az
aranyhálót. Cuauhtémos-ot, az aztékok utolsó uralkodóját
Cortés egy expedíció során kivégeztette.
Cuauhtémos: